MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

81.

Szeretni csak önmagunkból kiindulva 

tudunk, és ha barátainkat jobban szeretjük

önmagunknál, még mindig csak a magunk ízlését

és hajlamát követjük, még akkor is, ha a barátság ezen

az egyetlenegy módon lehet igaz és tökéletes.

82.

Ha ellenségeinkkel ki akarunk békülni,

csak azért tesszük, hogy saját helyzetünkön

javítsunk, mert elegünk van már a háborúskodásból,

s attól félünk, hogy hirtelen rosszra fordulnak a dolgok.

83.

Amit általában barátságnak neveznek,

az nem más, mint egyfajta szövetség, az

érdekek kölcsönös védelme és kölcsönös

szívességek; a barátság olyan kapcsolat, 

amelyből hiúságunk mindig nyerni kíván valamit.

84.

Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen,

mint csalódni bennük.

85.

Gyakorta meggyőzzük magunkat,

hogy szeretjük a nálunk hatalmasabbakat,

holott barátságunk kizárólag az érdeken alapul.

Nem azért barátkozunk, mert nekik jót akarunk,

hanem csak azért, mert magunknak akarunk jót.

86.

Bizalmatlanságunk: a mások csalfaságának az igazolása.

87.

Az emberek, ha nem csapnák be folyton

egymást, aligha tudnának egymás társaságában élni.

88.

Önzésünk aszerint növeli vagy csökkenti

szemünkben barátaink jó tulajdonságait,

amennyire meg vagyunk elégedve velük,

s érdemeiket is aszerint ítéljük meg,

ahogyan velünk viselkednek.

89.

Mindenki panaszkodik az emlékezetére,

az ítélőerejére viszont senki sem panaszkodik.

90.

Hibáink a mindennapi életben sokszor

nagyobb hasznunkra vannak, mint jó tulajdonságaink.