221.
Az emberek féltik az életüket és dicsőségre
vágynak; innen, hogy a bátrak több ügyességgel
s furfanggal kerülik ki a halált, mint amennyi ügyességgel
és furfanggal a pereskedők a javaik megőrzésén dolgoznak.
222.
Nincsen ember, aki ne mutatná már
élete legelső korszakában, hol rejlik
testének és szellemének legsebezhetőbb pontja.
223.
A halál olyan, mint a kereskedők
jóhiszeműsége: fenntartja az érintkezést,
hiszen nem azért fizetünk, mert illik kiegyenlíteni
tartozásunkat, hanem azért, hogy később
majd könnyebben találjunk új hitelezőket.
224.
Nem mindenki nevezheti hálásnak magát,
aki eleget tesz a hála kötelességének.
225.
Ha jót tettünk, se nem azt kapjuk
viszonzásként, amit vártunk, annak csak azaz
oka, hogy a jótevő gőgje és a megajándékozottak
gőgje sehogy sem képesek egyetértésre
jutni a jótett árát illetően.
226.
Ha túl gyorsan próbáljuk tartozásunkat
leróni, az már-már hálátlanság egy fajtája.
227.
A boldog emberek szinte sohasem változnak,
mindig azt hiszik, hogy igazuk van, holott
balfogásaikat többnyire a szerencse igazítja helyre.
228.
A büszkeség nem akar tartozni,
a hiúság nem akar fizetni.
229.
Ha sok jót kapunk valakitől, viseljük el
azt is, ha rosszat tesz nekünk.
230.
Mi sem olyan ragadós, mint a példa,
és nincs olyan jó vagy rossz cselekedetünk,
mely ne lelne utánzókra. A jó tetteket versengésből
utánozzuk, a rosszakat viszont: engedve természetünk
romlottságának, melyet addig féken tartott
a szégyen, de most a példa felszabadított.
Tidak ada komentar:
Posting Komentar