Minggu, 15 Januari 2012

MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

270.
A megbecsülés, amit már elnyertünk: biztosítéka 
annak, amit még eztán szeretnénk elnyerni.


271.
Az ifjúság folytonos részegség; az értelem láza.


272.
Mi sem lehetne kiábrándítóbb, mint amikor 
jelentős érdemeket szerzett emberek 
apró-cseprő ügyekkel szeretnék újra 
bizonyítani a maguk kiválóságát.


273.
Akadnak a világban nagyrabecsült emberek, 
akiknek nincs más érdemük, mint a mindennapi 
érintkezésben hasznos gyarlóságaik.


274.
Az újdonság varázsa olyan a szerelemben, 
mint a hamvasság a gyümölcsön: múló fény, 
mely hamar eltűnik s már nem tér vissza soha.


275.
A természetes jóságot, mely szívesen dicsekszik 
érzékenységével, sokszor a legkisebb 
érdek képes elhallgattatni.


276.
A középszerű szenvedélyt mérsékli, a nagy 
szenvedélyt viszont éleszti a távollét, akár a 
szél, mely a gyertyát eloltja, ám 
fellobbantja a tüzet.

277.
A nők sokszor hiszik, hogy szerelmesek, 
mikor még nem is azok: szenvedélynek 
hiszik mindazt, ami csak kacérság, az 
évődéseket, a széptevéssel járó izgalmakat, 
a szerelem örömének természetes vágyát, 
no meg a visszautasítás fáradságát.

278.
Azért elégedetlenek oly gyakran az 
emberek közbenjáróikkal, mert ezek 
majd mindig elhanyagolják barátaik érdekeit, 
magát a közbenjárást tekintik becsületbeli 
ügyüknek és csakis annak a sikerével törődnek.

279.
Ha eltúlozzuk barátaink irántunk érzett 
szeretetét, azt többnyire 
nem hálából tesszük, hanem azért, 
hogy fogalmat adjunk a magunk érdeméről.


280.
A társaságba újonnan érkezőket gyakran 
csak azért illetik dicsérettel, mert 
titokban irigylik azokat, akik 
már kivívták benne a helyüket.

Tidak ada komentar:

Posting Komentar