MAXIMÁK! (Forrás: Francois de La Rochefoucauld-Maximák)

251.
Vannak emberek, akiknek még a hibáik is előnyükre 

válnak, s vannak olyanok, akik számára a legjobb 

tulajdonságok is hátrányosak.


252.
Az ízlés változása éppolyan gyakori, mint 

amilyen ritka a hajlamok változása.


253.
Az érdeknek az erény éppoly alkalmas eszköze, mint a bűn.


254.
Az alázatosság: gyakran csak tettetett behódolás, 

melynek célja a mások alávetése; a gőg mesterkedése, 

mely megalázkodik, hogy fölemelkedhessek, és

noha ezer alakban jelenik meg, sohasem rejtőzködőbb 

s megtévesztőbb, mint amikor épp az alázatosság 

álcáját ölti magára.


255.
Minden érzelemnek megvan a maga hangszíne, 

megvannak a maga gesztusai, megvan az arckifejezése, 

és ez a hol jó, hol rossz, hol kellemes, hol pedig 

kellemetlen viszony teszi, hogy van aki tetszik, 

van aki nem tetszik a többieknek.


256.
Ki-ki a maga mesterségében: mindannyian 

igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, 

hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk 

látszani, vagyis elmondható, hogy az egész 

világ - megannyi álarc.

257.
A komolyság: a test titkolózása, amely a szellem 

gyengeségeinek eltitkolására szolgál.


258.
A jó ízlés inkább az ítélőerő, mintsem az értelem adománya.


259.
A szerelem örömét az adja, hogy szerethetünk, 

és boldoggá inkább a magunk szenvedélye tesz, 

s nem az, amit mi ébresztettünk a másikban.


260.
Az udvariasság: vágy arra, hogy velünk is 

udvariasak legyenek, és hogy udvariasnak tartsanak.